(A gyerek, ki még hisz az álmokban)
Fák alatt ülök, tekintetem a fény
Vibráló tánca egyre elragadja,
Arcodat látom szépséges égi lény
Ahogy felhők közt játszol egymagadra.
Tündérország ezüst hegyei között
Köd-fátylat szór rád vizek zuhatagja,
Talán a fodros, messzi felhők fölött
Minden szép és jó, nem hazug és csúnya.
1963
Foto: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése