Újra a csillagokba nézel,
körül már ősz ring halk zenével,
talán még mirólunk emlékszel.....
bár sohasem felejtenél el.
Virágok nem nyílnak, már ősz van
és halkan csordogál a forrás,
vizét mint ontja lankadatlan
az életszomjat oltó varázs.
És én még várlak kint a réten,
mellettem halkan zúg a forrás,
vize csillogó a holdfényben....
ott ahol várlak folyton-folyvást.
Ha újra csillagokba nézel,
körül tavasz ring halk zenével,
talán még mirólunk emlékszel.....
bár sohasem felejtenél el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése