ó te nagy
Teremtő
adj nekem is
Hitet
s
Embertársakat
anyanyelvi szó se
jut el
olykor a
szívemig
mert csupa
szilánk
fulánk
álszent szó
cifrázott semmiség
szavaitokból
szívesen
értenék
ha azonos
hullámhosszon
jutna a fülemig
e vággyal néha
szívem úgy
megtelik
hogy feledem
valóban
minden szavatok
s haragom sem
ellenetek
tör az egekig
röpíti a vágy
valami után
valami hitféle
legyen bár
silány
hogy igaz hittel nézhessek
szembe
s higgyem is
hogy lesz
Holnap
s Holnapután
s ne gondoljak
azzal
mi lesz azután
„Mindig volt valahogy”
az apám szava
észre sem veszem
s a képbe tolakoda
szigorú szikár
erkölcsös
alakod
Veled találkozni
tudom
hogy nem fogok
mert hitem
semmi
nulla
réges-rég
elhagyott
(Lele, 1994. június 24.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése