Este, mikor a csillagok kigyúlnak,
és parányi fényüket az ég visszatükrözi,
emlékeknek szekerén, az álmok megkondulnak,
s a semmiből rámtörnek a múltnak foszlányai.
Ébren álmodom, dúl a harc csillagoknak egén,
s a csatának kimenetelét megváltoztatom,
magamhoz bilincsellek, már rögtön az elején.
Azt, hogy a sors elsodorjon, többé már nem hagyom.
Mint égi fénykirálynő, tündökölsz a trónuson,
és ragyognak szemeid, mint sok ezernyi csillag,
vonzó éned száz varázsa, túltesz a vágyakon,
s a sötét erők vesztesen sorra elvonulnak.
Elérkezett a perc, dönthetsz, a tét az életünk,
ha úgy döntesz, hogy elmész, vár a világmindenség,
de ha mégis maradsz, és a földi lét lesz velünk,
az utunkban nem állhat más, csak a csillagos ég.
Foto: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése