Dallamát megölte,
karimás holdtölte.
Ritmusát megtörte,
az idő kereke.
Szövegét elmosta,
könnyes zivatar,
Megmaradt némán
a hangtalan dal.
Szívedben leledzik,
nevében rejtezik,
s minden dobbanás,
áldásként,
életre hangolja Őt.
Ne sajnáld az időt,
mit vele töltesz csendesen....
Hangtalan dal leszel,
te is egyszer kedvesem.
Kolozsvár, 2012.02.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése