Daru madár szárnyán száll a gondolatom,
nem tudom hol a fészkem, hová tartozom,
régi fészek ez már, lebontották talán,
én mégis arra tartok, ott van a hazám.
Vihar tombol most az én hazám felett,
a szelek szárnyán sötét gondom érkezett,
meddig tűrjem még, hogy amíg könnyem pereg,
a sarum is elszakadt és a lábam remeg,
hisz drága szabadságomat elvették tőlem,
és lassan elvesztettem már minden reményem...
De egyszer csak kisüt majd az én drága napom
s a régi fészkemet talán még visszakapom,
megnyugszom utána, békesség vesz körül...
Vajon szegény szívem érti minek örül?!
2O18. február l7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése