2018. április 16., hétfő

Demeter Mária: Keresek, elveszítek, találok…


– Nekem minden versem „füstbe ment vers”, a költészetet mint múló napokat élem meg, elszálló füstben, felhőben benne vagyok én is. Soha nem éltem meg kudarcként, szomorúságként a nem befejezett versem.
– Szerintem a töredékek hozzátartoznak a költészet mindennapjaihoz.
– Érdemes- e a töredékekkel foglalkozni? Számomra csak ez van. Az úgynevezett egész versemben is van töredék, aminek egyszer eljön az ideje.
– Hogy az ihletből befejezett vers lett? Volt rá példa. Fiatalabb koromban én is törekedtem a „teljes vers” megírására, még akkor is, ha csak az asztalfióknak írtam, de már akkor éreztem, hogy ez nekem nem megy, mindig következett a fordítottja, mikor az egészből maradt egy gondolatcsíra. Attól függ, a körnek melyik pontján létezem, milyen szögből esik rám és dolgaimra a fény, próbálom a részecskéket lelkemhez és a természet áramlásaihoz. Én nem vagyok irodalmár, illesztgetem a szavakat, figyelve a bennük levő érzelmi, filozófiai tartalomra, csiszolom mint ékszerész. Keresek, elveszítek, találok, porrá török, keverek, felejtek, emlékezem…, minden apróságot megforgatok.
– Szeretném rendezni a kicsi mozaikokat egy Minta alapján, a baj az, hogy én azt még nem látom. Pedig az kell legyen az én mandalám, egyetlen kötetem. Még hosszú az út – gondolom. Időm és türelmem van. Nő a töredékhalom és mint homokóra folyik égi forrásból a földre, de meg is lehet fordítani. Minden nap kezdem elölről.
– Most töredék egy versemből:

                   Az évek között határ van,
                   pókok szőnek finom kelmét
                   minden átjáró utas számára,
                   hogy múlandósága azt felöltse,

                   (Átjáró, 2005 )

Már egy jó ideje forgatom magamban, lehet a végén teljesen elolvad, mint a hó, de akkor más lesz a kilátás.
– Én a költészetet folyamatként élem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése