A szép szőke
fűzfa fürtjeit
kibontja.
Szellő ringatja
az ágakat...
Esőcsepp gyöngyözik
rajta,
kíváncsi nap
szárogatja,
kicsi madár,
puha fészkét
rakosgatja.
Okítja a
madárkákat,
hová építsenek
házat.:
,,Ne rakjatok
olyan ágra, hol
a macska
megtalálja.
Ne rakjátok
túl magasra,
mert tomboló szél
elragadja.
Legyen a közelben
szöcskelegelő,
az udvarban
friss vizes
tekenő,
olyan ember
udvarában,
kinek kedves
a madárdal."
Ezüst köpenyt
vált a fűzfa,
csillog a sok
selymes barka.
Mutogatná új
ruháját sokáig,
hajnalpírra
levélfátyol
borítja be
bokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése