Az álom-tavasz lányosan felébred,
friss szél szökell langy mezőkön át,
hűs bokor adja illatát a szélnek
s talpig mámorban állanak a fák.
Bokraim között most öröm barangol
s az ifjú vágy mely aggok öröme,
részegült vagyok virágok szagától....
Száll a tavasz. Árnyuk lehull a földre.
sír a lélek, ha már nem marad egy se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése