Zárug László: A körtánc

Hányszor hívtatok, hogy álljak be közétek,
hogy járjam veletek én is a körtáncot.
Nemet mondtam, csalódástok lepleztétek,
és néztem a sok rezzenéstelen arcot.

Gépies lejtéseknek végtelen sora,
mindig csak járni, táncolni, nincs megállás.
Közben forogtok együtt, egymást karolva,
össze vagytok fonódva, már nincs elválás.

Mint testvér a testvért, egymást úgy fogjátok,
és távolról egy egység az élő szövet.
Érzelmektől mentes minden karnyújtástok,
s szívetek helyén csak kemény, rideg kövek.

Iszonyú a közöny, fagyos a levegő,
szele az időnek, átsöpör rajtatok.
Utatok nem állja, születés s temető,
ti rendületlenül egyre csak táncoltok.

                                  Foto: Steigerwald Tibor