Merre sorsa kivetette,
ott éldegél a remete.
A Világot nem ismeri,
arcát kegyelem övezi.
Kósza harmat az itala,
Szentírás a tápláléka.
Védelmezi minden gally,
átöleli madárdal.
Puha moha az ágya
kavicsból a párnája.
Föld a tenyerén hordozza,
szelíd Nap bearanyozza.
Csillag koccan poharán,
nyuszi ül az oldalán.
Lábainál farkas pihen,
ringatja az őz szelíden.
Az anyatermészet mindene,
és az Idő végtelenje.
Dobre Dobrev, Bolgár remete
Sütő András:
VálaszTörlésKépeslap-vers
most tél van itt nálunk nagy hó békebeli
a föld szintjét jó fél öllel megemeli
az éjszakák megannyi mammuthallgatás
az ember mást se tesz napokig csöndet ás
befagyott magányunk jégpáncélja alatt
dédelgetünk egy-egy piros szemű halat
kaparja kitartóan a tájat a tél
hatalmas zsilettje a szél
míg bruegheli tökéllyel zúzmarát
virágzik olt mentén a fűzfaág
és átüt mindenen mint tépésen a vér
a hófehér
..................................
Koszonettel veszem igy hetfo reggelre...a;das-bekesseg salljon Rad!