Hogy a művészetet kividd az utcára,
ne használd te is ugyanazt az ódivatú felvonót,
amelyben annyi sok kétes jellegű üzlet kötődött meg…
Elsősorban mondjál le a versről
s kevesebbet fog fájni a gyomrod.
Cinikus módon meghosszabbíthatod az életed
a szót helyettesítheted a véletlen fogalmával,
napsütésben kinyújthatod a nyelved, mint egy díszkiadáskor,
lecipelheted (néhány grammot reszelve rajta naponta)
az Eiffel-tornyot egy pincébe.
Az öngyilkosság már nem jövedelmező.
Ahhoz, hogy Európában híres író légy,
legalább kannibálnak kell lenned,
vagy jönnöd kell egy őrült javaslattal a Szahara kivirágoztatását illetően
(dobják ki oda azokat például ejtőernyővel,
akiknek víz van a tüdejükön).
A békés bolondokkal nincs mit kezdeni:
ha egy húsőrlő géppel kötnél házasságot,
ki tudja, milyen amerikai részvénytársaság
fizetné ki nászutazásodat,
azzal a feltétellel, hogy öntsél néhány borsozott, íztelen gyermeket,
aki hasonlít a híres hamburgerükre…
A fogyasztói társadalom dinnyékkel aláz meg télen,
s nyáron ketté görnyedsz, míg bélelt kabátodban tojásokat hordasz
a Metropolitan művésznői számára.
A Szajna partján bekoppan szemed
s hirtelen a Dîmbovița illatát érzed,
félénk vidéki módjára elhiszed,
ha elhúzod a csíkot a Montparnasse mellékutcájába,
ott már kezdődik Bukarest.
Csak nehezen érted meg,
hogy a versnek már nincs szüksége papírra,
hogy a golyónak nagyobb a visszhangja, mint egy könyvnek,
hogy fogorvosoknak, autószerelőknek, fodrásznőknek, pilótáknak,
pincéreknek, mérnököknek, szépfiúknak, admirálisoknak
s a meggazdagodott utcaseprőknek
nincs kedve már jogosan szonetteket olvasni,
mert a legfontosabb cél az, hogy szövetkezzél
a levesben úszó zsírfoltokkal,
vagyis, hogy mindig mindenen felül kerekedjél.
Fordítás: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése