Hajnal van, az eget köszönti a föld,
az aranysugarú fény árja lebben,
elönti a tájat egy végtelen zöld
lebegve fürdik az ég tengerében.
A nyárnak csodája tornyosul fölém,
remeg a lég, mély, áttetsző kékségben,
jó most bolyongni a természet ölén,
míg öröm csillan álmaim szemében.
Valahol nagy-messze ébrednek dalok,
lágy akkordok szállnak, balzsam a szívre,
most azt érzem; a végtelen vagyok
és csak várok és várok mindörökre.
Jean-Baptiste-Camille Corot festménye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése