Sinka István emlékére
tűnsz elém a messziségből
tűnődő tekintetedből
szomorúság fénye áradt
de a szíved mindig lázadt
terelgetted a nyájadat
addig-addig terelgetted
míg megérezted „Meghalok”
és kékbe vittek angyalok…
a kék égen most legelnek
kis kócos bárányfellegek
mai pásztor egy se tudja
miért a lélek oly puszta
nem haltál meg Terelgető
az élet csak álomidő
mind elalszunk mind követünk
szülőföldet nem cserélünk
a kék égen barik leszünk
az élet csak álomidő
mind elmegyünk, mind követünk
ha eljön majd az az idő
terelj minket a karámba
hogy ne legyünk olyan árva
furulyaszó szóljon halkan
a föld szíve is megdobban
bennünk vagy te andalító
keser-édes dallamokban
mind elmegyünk mind elmegyünk
ott majd veled Egyek leszünk…
(Sepsiszentgyörgy, 2018.június 8.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése