Vágyakba szőtt alkonyati óra
álmodik még az egek küszöbén
s eltűnik a végtelen magasban,
honnan visszaréved az esti fény.
Amíg az éj rőt fátylát kibontja
egy madár röpül még az est felett,
majd megszólal az idő kolompja
átzengve hangjával a végtelent.
Vágyakba szőtt alkonyati óra
még itt sétál az idő küszöbén
és vissza tükröz fehér hajamra
a már éjbe zuhanó esti fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése