A vakítóan fehér homok
befedi tested szikrázón
és olyan szépen tündökölsz
mint a ragyogó nap.
Tengervíz nyaldossa lépted...
Hanyagul hagyod,
hogy cirógasson.
Hagyod, hogy kedvesed
szépnek lásson.
A fény tündököl
arcodon,
s lehunyt szemed
megpihen,
a sirályillatú
Semmiben.
Kolozsvár, 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése