Hervad a virág, fáradt a rét,
haja ősz szálakkal szőke,
por áramlik mindenhová szét
s rátelepszik a mezőre,
minden oly kopott, bágyadtan áll,
Iangyos eső hull a fákra
és elfáradtan múlik a nyár,
már messze ér a köd lába.
Már vágyunk a sárguló őszbe,
hol minden színekkel ékes
és reggel dér száll a mezőre,
gyorsan fakulnak a színek,
bánkódunk, hisz majd úgy is tél jön,
szívünkben múlnak a vágyak,
fehéren hó száll a mezőkön
s nem nyílnak, csak jégvirágok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése