A nyár még tüzel a fák felett,
a fény porba hull aléltan,
lassan és bágyadtan érkezett,
egy felhő száll amottan,
ott fent a tűz tenger peremén
pihen,majd elindul újra,
árván ringva érkezik fölém,
árnyat vet lenn a folyóra.
A gondolat, mely most messze ér
átborong a magas égen
amint a felhő, hogy útra kél,
s árnyként átszáll a vidéken,
ott hol a valóság véget ér
s valóra válik az álom,
az álom mely most útra kél
és átszáll minden határon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése