Egy szobában ül, szívében rettenet,
kint a magasban tombol a vad vihar,
széthord mindent elemésztve a teret,
hol mindent kibont és mindent betakar.
Egy szobában ül, orcáján rémület,
kint a torz erő a végtelenre vált,
tombol az orkán, a fal beleremeg,
míg ő ijedten elsusog egy fohászt.
És megnyugszik, már nem gondol a rémre,
csendesült lelkével messzire ellát.
Hegyekre gondol, hol várja kedvese,
és ősz gyönyörében állanak a fák.
Egy szobában ül, szívében szeretet,
kint a magasban tombol a vad vihar,
széthord mindent elemésztve a teret,
hol mindent kibont és mindent betakar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése