Oly észrevétlen bolyongott a nyár még,
csendesen vonult kint a fák között.
Úgy elvonult mint a suhanó árnyék,
észrevétlen az alvó fák fölött.
És jött az ősz, reggel amint beköszönt,
fák közt hosszúra nyúlott az árnyék,
a táj aranyos ruhába öltözött,
de ez már nem lehetett ajándék.
Nem lehetett, az éj már dér-fátylat szőtt,
az ébredő és már fázó fák között,
hol rettenve bujdosott az árnyék.
Nem lehetett, de bennem él a szándék,
ha új nyarakon virágok közt járnék,
álmodozzak viruló fák között.
Fotó: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése