Elhullatta a fa aranyát – bíborát, kezemben összecserrennek az üvegtányérok, szarkák lopkodják lelkem és avarba rejtik. Felettem ellépked az év.
Fagy előtti csillogás a szökőkúté, mennyi öreg, gyermek és galamb a kockaköves volt és mostani téren – Jövök én is közétek …
Lágy rezzenésben
éke egy csepp jádefény –
Meztelen évszak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése