Pál apostolnak az 1. Korinthusbeliekhez írott levele, 13. rész, (1 – 8 vers)
„Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a pengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani és minden titkot és minden tudományt ismerek is és ha egész hitem van is, úgy annyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.”
Mennyei Atyám!
Azokban a ritka pillanatokban, amikor tükörbe merünk nézni, szakítunk rá időt, hogy nagyon felpörgetett életünk lemezén kisebbre tegyük a fordulatszámot, elborzadunk, hogy milyen kevés szeretet maradt a lelkünkben… Hogy annak is csak morzsáit szórjuk szét időnként a világban, az emberek között, mintha galambokat etetnénk egy téren…
Elborzadunk, hogy milyen sok álarcot viselünk nap mint nap, észrevesszük, hogy azok valódi arcunkra száradtak, mintha agyagból lennének. És ahogy telik az idő, egyre jobban kezdenek szorítani és mi kétségbeesetten próbálunk megszabadulni tőlük, de szorítanak, mint ahogy a hordót szorítják a saját abroncsai…
Egész életünk egy örökös versenyfutás, Atyám, saját árnyékunkkal, egész életünket a boldogság önző keresésére pazaroljuk el, minden káprázatban azt keressük, s legfőképpen a tudásban véljük felfedezni, abban a téves képzetben ringatjuk magunkat, hogy ha minél több információt halmozunk fel, attól leszünk boldogok, hiteles emberek, csak úgy tudunk megfelelni mindenkinek, hogy követjük azt a féktelen ritmust, melyet ez a század ránk diktál…Pedig egyszerűen csak szeretnünk kellene többet, Atyám, véges éveinket mások boldogítására fordítani, gyakrabban megbocsátani és teljes szívvel… Kérlek, adj erőt, mikor elbizonytalanodunk, ne hagyd kiveszni a lelkünkből a szeretet csiráját, mert csak a Te segítségeddel gyarapodhat…
Köszönjük, hogy naponta egy új esélyt adsz nekünk, köszönjük, hogy tenyereden hordozol akkor is, amikor nem vesszük észre…
Áldott legyen a Te neved most és mindörökké.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése