Sűrűn szitál a hó, erdőt, rétet beborít,
gyöngén süt a téli nap, a hó szinte megvakít.
Jön, lopakodik, támadó farkasként az este,
hirtelen a szelíd táj átvált félelmetesre.
Hó és zúzmara köpeny burkolja a fákat,
a nehéz súly megbénít minden fenyőágat,
minden délceg fát fehér vattacukor borít,
jeges páncélabroncs, hej de nagyon szorít.
Félelmetes árnyakként tűnnek fel a ködben,
lomha óriásokként állnak meggörbülve.
Szegény vadállataink hol pihennek mostan?
Van-e jó meleg vackuk rémisztő vadonban?
Okosan behúzódtak, ki amerre érte,
a cudar tél bemeszelt mindent hófehérre.
Sír a sivár erdő, ítélet idő tombol.
Te kis nyúl, jól vigyázz! Ki ne bújj a bokorból!
Könnyű dolga van kendnek, kedves medve bátya,
ősz óta meg van vetve barlangban az ágya.
Most csak felhengeredik puha nyoszolyára,
jó nagyokat aluszik, s fütyül a világra!
Sepsiszentgyörgy, 2018.12.26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése