Para Olga: Új kép, új szó, rég ismert félelmek – Krakatau

Hű, de szép! Első pillantásra – a látás – a Szépség, ha a következő másodperc – a hallás – nem rántana a valóságba; ez iszonyatos!

Hallom a híreket: „Legalább 430 halottja van az indonéziai cunaminak. Az Anak Krakatau vulkán által keltett szökőár Jáva szigetének nyugati, és Szumátra szigetének déli csücskében pusztítottak szombaton. Szerdán Szumur településre jutottak el a mentőcsapatok helikopterrel, de a rossz idő megnehezíti a munkálatokat. A halottak száma eléri a 430-at, de eltűntként még további 159 embert tartanak nyilván, így félő, hogy az áldozatok száma tovább fog nőni”…

S dörömböl agyadban az új szó, Krakatau. Krakatau, tanulnunk kell, egymásra figyelnünk, miről is szól a szent karácsony, ha nem erről?… Hisz a lelked összeér, felméri mások veszteségét, s ebből is épülsz, mégis, az együttérzés épít, ápol, számon tartod felebarátaid, a világ másik pontján is, és hull a könnyed szent karácsony ünnepén, és tele a lelked mindenféle érzelemmel, hiszen a szeretteidet várod, és tele a lelked jósággal, míg drága unokáid várod. Kavarognak az érzések benned, és mert azt ígérted a legkisebb unokádnak, hogy fog hullni a hó, hiszen hallottad a meteorológusok előjelzését, itt a térségünkben, és íme, valóban hull most, minden együtt van most: a szépség, a jóság, a hóhullás, a hírfoszlányok, a borzalom, a féltés, aggodalom, az érzések tömkelege, de a hála, a szeretet is az elhunyt és élő gyermekeidért, az igazi ajándékokért.

S a rég ismert félelmek, a gyász újult erővel kínoz meg, hiszen a sok áldozat hozzátartozóiért is remeg most a lelked, szinte úgy, ahogy a sajátodért remegett, leterített a gyász, ezen ájult órán kapjuk a leckéket, sokan nem is tanulunk, se új szavakat, sokan a saját kárukon sem tanulnak, a történetek folyton ismétlődnek, és reng a Föld folyamatosan alattunk, de csak percekre ocsúdunk, ha a rengés nem túl nagy, vagy a világ másik végén van, rá se rántunk már, nem a mi bajunk, futjuk a mi kis köreinket, a rengő föld hátán…

De hátha mindannyiunkat is újabb számadásra késztet majd az 2018-as év, a szilveszteri számadás, s talán mégis megáld a jövő év: 2019 több empátiai érzékkel, nem több pénzzel és kocsikkal, hanem valami fontosabbal, ami a lelkeinket építi: Jósággal, Szépséggel, Gyermekekkel, a jövő reménységeivel.

                   (Sepsiszentgyörgy, 2018.december 30)