Ha önfeledten messze visz az álmom,
távoli világokon vágok át,
a végtelenben jó szabaddá válnom,
magamhoz véve napom sugarát.
És viszlek magammal mint szállva szállok:
rőt felhők felett, csillagok alatt,
a szépségtől elmarad borzadályod,
én suttogom neved és áldalak.
És szilaj lelkemmel ragadlak messze,
át egyre szebbnél szebb világokon,
és ahogyan sok kis gyertya az éjbe;
csillagok fénye velünk, milliom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése