Zárug László: Örök vándor

Vigyázd a nyájat, őrizd,
mert szétszalad a sereg.
Szúrágta bottal tereled,
s az idő játszik teveled.

Számolod a perceket,
ősz hajad fejed fedi.
Szólni hagynak, de mire jó?
hisz nincs már bölcső s koporsó.

Lépdel a láb, andalog,
útban nem lel örömet.
Minek az út, hova vezet?
Hiába kapsz szabad kezet.

Hegyre fel és völgybe le,
végtelen sok akadály.
Számos kérdés vagy számtalan,
köszön boldog, s boldogtalan.

Rutinosan fogadod,
mert Ők ismernek téged.
Egy vagy a kővel, örök vagy,
világod ölel, el nem hagy.

Teáskannád megsárgult,
fésűd foga elkopott.
Új számodra minden tábor,
nem vagy más, mint örök vándor.

                                                                                         Foto: Steigerwald Tibor