Korán reggel villany égett benn a kávéházban,
asszonynépek tüsténkedtek csinos ruhácskákban.
Arra járó embereket megcsapott egy illat,
munka előtt milyen volna, hogyha kávét ihat.
Nyílt az ajtó, benépesült hamar a kis helység,
nem volt hely egy tűnek sem ,nemhogy leejtsék.
A kávé mellé jöhet még bagó is vagy kettő,
meg friss újság, ma éppen Január tizenkettő.
Beszélgető partner is egy nagyon fontos dolog,
a bárpult ajtajából lám hiányzik egy horog.
Barátságok netán szerelmek szövődhetnek itt,
kávékultúra fontos része, gyorsan ne hogy idd.
Csakhogy a falon állt egy ósdi kakukkos óra,
felnéztél rá szinte mondta, menni kell melóba.
Rosszabb az asszonynál, egyiktől sem lehetsz nyugodt,
,,megmondtam el fogsz késni a munkából, úgy-e tudod?,,
Maradék kávéját gyorsan bekapá a paraszt,
úgy ment ki az ajtón, hogy a fizetés el maradt.
Reggel nyolc óra van, most történik épp a csere,
ha nem mész munkába, akkor tüstént hozzánk gyere.
Újra megtelik, hamar a kávéház vendéggel,
beszédfoszlányok mint szilánkok szóródnak széjjel.
Így megy ez minden nap egész este nyolcig,
Írhatnám a balladám is a végtelenségig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése