Szabó Józsi bácsi emlékére-aprilis 19

 

Nagyon megrendített Szabó Jóska bácsinak a halálhíre, 

Jóska bácsi munkás élete, jókedve, élet szeretete sokat jelentett valamennyiünknek!

Isten nyugtassa!

 

Józsa Attila:  BÚCSÚ A SÁRKÁNYREPÜLÉS BAJNOKÁTÓL

-nekrológ SZABÓ JÓZSI bácsi emlékére -

  Nem mászol fel a Parnasszus hegyére

  már gyalog sem és sárkányrepülővel

  nem repülsz többé s nem fáradsz estére,

  hallhatatlanságba pőrén érkezel...

  Sok-sok kincset hagytál már magad mögött,

  nap sütött Rád a rigófüttyös égen,

  a szívedbe mindig derű költözött,

  míg sakkozni tanultál, nagyon régen...

  az életed tó volt, tiszta vízű tó,

  a szeretet halai úsztak benne,

  a fájdalom hangja égbekiáltó,

  mintha már maga az Úr közeledne...

  -Égi erdő fáit faragja kezed,

  hát Szabó Józsi bátyám, Isten veled!

 

 

Április 11: a magyar költészet napja

 

A magyar költészet napja

 A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én József Attila születésnapján ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

 

Története:

Az első ilyen ünnepet 1956 júniusában tartották, a nyári ünnepi könyvhéten, és csak 1964-ben kapcsolták József Attila születésnapjához. Mintául a Szovjetunió szolgált, ahol 1955-től kezdve tartottak ilyen ünnepet. A következő költészeti ünnepet 1961-ben tartották, majd az Magyar Írók Szövetsége javaslata alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztálya 1963-ban döntött az ünnepnap április 11-re időzítéséról. Kezdetben a súlypont a munkásmozgalmi líra volt, később az ünnep egyre inkább eltávolodott ettől. Egyike a kevés számú ünnepnek, amely a Kádár-korszakban született, és a rendszerváltás után is folytatódott.

Az ünnepet Magyarországon kívül a szomszédos országok magyarlakta területein is megünneplik.

*

 

József Attila: Bolyongok

Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?

És ahol szeretnek, és csak reám várnak,

És csak reám várnak.

.

Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?

Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,

Fénylő csillagokra.

.

Merre nincs csillagfény – arra fogok menni,

Ott fognak igazán engemet szeretni,

Igazán szeretni.

 

(forrás: https://meglepetesvers.hu/jozsef-attila-bolyongok/) 

Énekelt versek a Sebő együttes előadásában

 

 

Jószef Attila:       ARS POETICA

Németh Andornak

 

Költő vagyok - mit érdekelne

engem a költészet maga?

Nem volna szép, ha égre kelne

az éji folyó csillaga.

 

Az idő lassan elszivárog,

nem lógok a mesék tején,

hörpintek valódi világot,

habzó éggel a tetején.

 

Szép a forrás - fürödni abban!

A nyugalom, a remegés

egymást öleli s kél a habban

kecsesen okos csevegés.

 

Más költők - mi gondom ezekkel?

Mocskolván magukat szegyig,

koholt képekkel és szeszekkel

mímeljen mámort mindegyik.

 

Én túllépek e mai kocsmán,

az értelemig és tovább!

Szabad ésszel nem adom ocsmány

módon a szolga ostobát.

 

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Sziszegve se szolgálok aljas,

nyomorító hatalmakat.

 

Nincs alku - én hadd legyek boldog!

Másként akárki meggyaláz

s megjelölnek pirosló foltok,

elissza nedveim a láz.

 

Én nem fogom be pörös számat.

A tudásnak teszek panaszt.

Rám tekint, pártfogón, e század:

rám gondol, szántván, a paraszt;

 

Engem sejdít a munkás teste

két merev mozdulat között;

rám vár a mozi előtt este

suhanc, a rosszul öltözött.

 

S hol táborokba gyűlt bitangok

verseim rendjét üldözik,

fölindulnak testvéri tankok

szertedübögni rímeit.

 

Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.

Kisérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!

 

1937. február-március

*

Vers forrása: Magyar-Irodalom.Elte.hu

 

Para Olga: Két haiku

Nap sugarai
vörös szeretetlángok
te ragyogsz bennük

(Sepsiszentgyörgy, 2021. március 16.)

igaz szeretet
a halhatatlanságba
ível át szent láng

(2021. március 24.)

 

(https://ujkafe.website/?p=95309)

Nagypéntek; Ruszka Zsolt: Nagyszombat; Húsvét

 

Nagypéntek

Árvai Emil
Nagypéntek este

Bár sziklasír várta végső pihenésül,
s őrök vigyázták, pecsét, félelem;
már győztesnek járó koszorúja készült,
hervadhatatlan és tövistelen.

Forrás: www.poet.hu

 

Árvai Emil
Nagypéntek este

Bár sziklasír várta végső pihenésül,
s őrök vigyázták, pecsét, félelem;
már győztesnek járó koszorúja készült,
hervadhatatlan és tövistelen.

Forrás: www.poet.hu

https://www.poet.hu/vers/285434

https://www.poet.hu/vers/111624

https://www.poet.hu/vers/100139

 

Nagyszombat

 

A halál csendje ez, nyomasztó nagyon,

egy napja Krisztus vére porba hullt.

S láss csodát a vér vegyülve porral.

ilyen mikor a csipkebokor lángra gyúlt.

 

Magdolna, az elmebaj határán bolyong,

a mester nincs többé, kialudt a fény.

Szinte hallom, ahogy a fájdalom üvölt,

becsaptál rabbi, a szavad csak ennyit ér?

 

Az üres sír láttán, végképpen kiborul,

hisz ölelné még egyszer legalább a testét.

S mielőtt a szívében elátkozná Jézust,

halkan megszólítja őt egy csenevész,

 

s ő áll némán, hitetlensége porba hullt,

ilyen mikor a csipkebokor újra lángra gyúlt. 

 

Rzs

(https://www.facebook.com/zsolt.ruszka.3/posts/5448222501887093) 

RUSZKA ZSOLT

Krisztus

Tegnap reggel, Húsvét napján, felmentem egy hegyre,

mosolyogva leültem, én? kereszted tövébe.

Szemléltelek, s közben rám cseppent a véred,

mi emberek kifizettünk, megadtuk a béred.

 

Csendben vagyok, téged nézlek, magamat meglátom,

megmutattad nekem a saját feltámadásom.

Patak csobog, madár repül, áramlik az élet,

ácsolják a keresztemet, hogyha téged nézlek

*

(forrás: Szikla magazin 

https://www.facebook.com/Szikla.20/posts/272812311107878)

Eljött a szép...

Eljött a szép húsvét reggele,

Feltámadásunk édes ünnepe.

Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,

Pattognak a rügyek, s virít a virág.

 

A harang zúgása hirdet ünnepet,

Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.

 

Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,

Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.

Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,

Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

 

Vers forrása: Egyszervolt.hu