Nagypéntek
Árvai Emil
Nagypéntek este
Bár sziklasír várta végső pihenésül,
s őrök vigyázták, pecsét, félelem;
már győztesnek járó koszorúja készült,
hervadhatatlan és tövistelen.
Forrás: www.poet.hu
Nagypéntek este
Bár sziklasír várta végső pihenésül,
s őrök vigyázták, pecsét, félelem;
már győztesnek járó koszorúja készült,
hervadhatatlan és tövistelen.
Forrás: www.poet.hu
Árvai Emil
Nagypéntek este
Bár sziklasír várta végső pihenésül,
s őrök vigyázták, pecsét, félelem;
már győztesnek járó koszorúja készült,
hervadhatatlan és tövistelen.
Forrás: www.poet.hu
Nagypéntek este
Bár sziklasír várta végső pihenésül,
s őrök vigyázták, pecsét, félelem;
már győztesnek járó koszorúja készült,
hervadhatatlan és tövistelen.
Forrás: www.poet.hu
https://www.poet.hu/vers/285434
https://www.poet.hu/vers/111624
https://www.poet.hu/vers/100139
Nagyszombat
A halál csendje ez, nyomasztó nagyon,
egy napja Krisztus vére porba hullt.
S láss csodát a vér vegyülve porral.
ilyen mikor a csipkebokor lángra gyúlt.
Magdolna, az elmebaj határán bolyong,
a mester nincs többé, kialudt a fény.
Szinte hallom, ahogy a fájdalom üvölt,
becsaptál rabbi, a szavad csak ennyit ér?
Az üres sír láttán, végképpen kiborul,
hisz ölelné még egyszer legalább a testét.
S mielőtt a szívében elátkozná Jézust,
halkan megszólítja őt egy csenevész,
s ő áll némán, hitetlensége porba hullt,
ilyen mikor a csipkebokor újra lángra gyúlt.
Rzs
(https://www.facebook.com/zsolt.ruszka.3/posts/5448222501887093)
RUSZKA ZSOLTKrisztus
RUSZKA ZSOLT
Krisztus
Tegnap reggel, Húsvét napján, felmentem egy hegyre,
mosolyogva leültem, én? kereszted tövébe.
Szemléltelek, s közben rám cseppent a véred,
mi emberek kifizettünk, megadtuk a béred.
Csendben vagyok, téged nézlek, magamat meglátom,
megmutattad nekem a saját feltámadásom.
Patak csobog, madár repül, áramlik az élet,
ácsolják a keresztemet, hogyha téged nézlek
*
(forrás: Szikla magazin
Eljött a szép...
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
Vers forrása: Egyszervolt.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése