Rozonczi Lajos: Tél Közelben

 

Nézd a darvak "V" - alakban

Szállnak fent az égen,

De a nyár szép emlékei

Élnek még szívünkben.

 

Küszöbön kopogtat a tél,

Az őszt múltnak hagyja.

Fakult, kopár a természet

S küzdelmét feladja.

 

Szürke felhőket hord a szél,

Hópelyheket kerget,

Zúg a fenyves a magasban,

Ahol immár tél lett.

 

Süvítő szél letépi az

Utolsó levelet .

De ne sajnáld, mert tél után

Jön tavasz s kikelet.

 

Az évszakok váltják egymást,

Repülnek az évek,

Gyűjts életed albumába

Maradandót, szépet.

 

Régi idők filmkockái

Visszajönnek sorra.

Kint Holdfény világított s bent

Petróleum lámpa.

 

András napján nagy hó hullott,

Füstölt ház kéménye,

Még éltek drága szüleink,

Volt szeretet s béke.

 

Lám az élet útja véges,

És véget ér egyszer.

Járd útadat méltósággal,

Hittel és reménnyel.

 

Ruszka Zsolt: Emlékezve

Basó emlékére

A cím már hamis-

szitakötő látványa

tőled idézet.

 

Thomas Merton- ra emlékezve

Kis harang hangja-

szíved hangja ugyanaz-

Isten bennünk van!!!!

Thomas Merton fotója

Steigerwald Tibor: Terápia

 

Üdvözletében

a Nap-fény érintése

aranyul dalolt.

Demeter Mária: Őszi szemlélődés

 

- Pontos közelség: lepkeszárny erezete, kéz erezete, falevél erezete, kő erezete..., és mindez sürítve a látásmódba, melyen el lehet siklani a végtelenbe. Vízcsepp pörög le, a fotós egyensúlyoz.

 

- Kellemes őszi délután, esőutáni üde fénnyel, tiszta levegővel, sötétzöldaranybíbor - sárgabarnasusogással. Ázott avar csillog, arcon megrebbenő lágy csigafény: öröm. Puha léptek, könnyedség, olyan dallamos, hol a legszebb falevél?  Ez, vagy amaz... , már csokornyi van. Csak óvatosan menni, lassan, jó lenni a láthatatlan, de hallható csendben, rejtőzködő figyelésben, mert ilyenkor ősszel minden annyira jelen van és 

illanó -

 

- Fiók sötétjében porlepte kőzetdarabka levélnyomattal. Feljegyezve : kora tízmillióév.

Tükörbe csillan ezüstözve hajam. Várok az elmúlt időre ?

 

- A falevél láthatatlan ujjlenyomattal szárad el, lángok közé dobva hamuselyemmel simul a tekintetbe.

 

                            Szürkénkék lepke -

                            Súlya pillantásnyi, hull

                            hüvös  falevél.

Ruszka Zsolt: Őszutói haikuk

 

Hiábavalóság 1

Ősszel lehulló

leveleket söpörni,

inkább kávézok.

 

Hiábavalóság 2

 

Ugyanazt hinni

egy változó világban

valamiről is.

( Istent kivéve)

 

Hiábavalóság 3

 

Valakinek a

követésén keresztül

jutni a mennybe

(Jézus sem kivétel)

Céltudatosság

 

Nem tudtam mit is

akarok. Most már tudom.

Mondom is. Semmit .

Ruszka Zsolt: Temető

 

Szeretem nagyon az őszi Temetőt,

ahol a szél száraz leveleket zörget.

Ahol megláthatod az Első Festőt,

csodálhatod az általa festett képet.

 

Szent összevisszaság a sírok között,

formák sokasága hömpölyög a térben.

A Teremtő mosolya a temető,

így hát nekem nincs semmi, amitől félnem.

 

Demeter Mária: Őszi haikuk

 

Rajtakapva

 Falevelemmel

meghallom - hullámzó csend

a lélegzetem.

 

 Tükörben

 Zöld mélységéből a

vízzel oldott idő

szemembe szökik .

 

 Halkulón

Lombhullató fák,

pompázó beszédözön –

Csupasz, ki hallgat.

Borbáth Sándor: Mementó

 

Belém oltottad a tüzet,

a föld szagát, a nap hevét.

Erős tőről szakadt hajtás vagyok én.

 

Belém tápláltad Istent, a haza szeretetét,

most gyermekénem üzen,

biztos a tő, mélyen kapaszkodik a gyökér.

 

Anyaföld szülötte, kopjafádhoz jöttem,

apához méltó pár sor, hullámtenger,

való álom tarka avarszönyegen a múlt.

 

Erős kézszorításod, küzdő lényed

átüt a múlt falán - az élet ajándék.

Majd találkozunk egyszer odaát.

 

                                                                                       Foto: Steigerwald Tibor

Ruszka Zsolt: Halottak napi haiku versek

Még szerencse hogy, 

egy napjuk van az évből,

egy nap az élet. 

Égnek a gyertyák,,

levelek közt lépkedve 

életre keltél. 

Minden nap észben

tartanánk megszépülne

mulandóságunk.

Halottainkat

tiszteljük, de hogy állunk 

a még élőkkel? 

Borbáth Sándor: Másfajta vallomás

 

Áldozati fehérben hónapok évek

még bort hogy forrjon a vérem

céltalan útvesztők börtönfalak

száz meg száz nappal és éjjel.

 

Szerelmes csillagfények

szabadságvágyam üvöltöm az

éjszakába. Érezni kívánlak.

Szeretni amíg csak élek.

 

Szétszakítva.

Fél-(lél)ek.

 

Borbáth Sándor: Örökké soha egyedül

 

Kert erdő eső

Szívnek félre eső

Fény levél bogár

Lélekmegújulás

 

Betűk szó mese

Életszerelmese

Légy lélek-nyakék .

Élj egy pillanatért.

 

 Vesszél el egy tekintetben

csókpecsét a végtelenre

Örökké soha egyedül

Maradj így észrevétlenül.