- Pontos közelség: lepkeszárny erezete, kéz erezete, falevél erezete, kő erezete..., és mindez sürítve a látásmódba, melyen el lehet siklani a végtelenbe. Vízcsepp pörög le, a fotós egyensúlyoz.
- Kellemes őszi délután, esőutáni üde fénnyel, tiszta levegővel, sötétzöldaranybíbor - sárgabarnasusogással. Ázott avar csillog, arcon megrebbenő lágy csigafény: öröm. Puha léptek, könnyedség, olyan dallamos, hol a legszebb falevél? Ez, vagy amaz... , már csokornyi van. Csak óvatosan menni, lassan, jó lenni a láthatatlan, de hallható csendben, rejtőzködő figyelésben, mert ilyenkor ősszel minden annyira jelen van és
illanó -
- Fiók sötétjében porlepte kőzetdarabka levélnyomattal. Feljegyezve : kora tízmillióév.
Tükörbe csillan ezüstözve hajam. Várok az elmúlt időre ?
- A falevél láthatatlan ujjlenyomattal szárad el, lángok
közé dobva hamuselyemmel simul a tekintetbe.
Szürkénkék lepke -
Súlya pillantásnyi, hull
hüvös falevél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése