Ez az egyik általam ismert olyan mese, amelyik szenzációsan bemutatja, azt, amit a huszonegyedik században Bert Hellinger német pszichoterapeuta is állított. Egy ember az életerejét az őseitől kapja. Ha ebben az energia áramlásban, zavarok keletkeznek , vagy másképpen konfliktusok alakulnak ki családon belül, azok kihatással lehetnek az utódok, életére, gondolkozására, érzelmi világára és ez által a tetteikre is. Érdekes az is, hogy Eugen Drewermann mellett ő a második általam ismert német gondolkodó, aki Katolikus papként kezdi az életét, majd pszichoterapeuta - ként él és dolgozik. 2019-ben elhunyt. Érdekességként írom 16 évet egy Katolikus missziós rend tagjaként Dél Afrikában dolgozik a Zuluk közt. Itt volt alkalma megfigyelni, milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének. Ennek a megfigyelésnek a hatására kezdte érdekelni a családállítás, családterápia. Közben kilépett a rendből. De térjünk vissza a meséhez, annyit jegyezve csak még meg, hogy az 1700- as évek végén, 1800- as évek elején gyűjtötték ezeket a meséket. Meséket? Látszólag meséket, vagyis mesék, amelyek rejtetten magukban hordozzák az emberi lélek mélyebb megértésének kulcsait.
És akkor egy önismereti utazásra hívlak kedves olvasó. Fedezzük
fel együtt a mese mélyebb értelmét. Már a mese kezdete egy furcsa kezdet. Egy
erdő szélén él, egy férfi és egy nő. Gazdálkodnak és szeretik egymást. A nő
várandós. És lám milyen mesekezdés. A férfi elhagyja a feleségét, a párját, fontos
elintéznivalója van. Olyan elintézni való, amibe bele is lehet halni. Bizony.
És mégis megy, mert nem tehet mást. A párja pedig elengedi, sőt egy amulettel
is megajándékozza, ami védelmet nyújt neki.
Később meglátjuk, hogy miért. A férfi tehát útra kell. Sokan arra gondolhatunk, felfedezett egy
kincset, azt akarja megszerezni, hogy jó létben éljenek. Vagy egyszerűen, mint
minden férfi, kalandra hírnévre vágyik, ezért hagyja el egy kis időre a párját.
De hála az Istennek egyik elgondolásunk sem igaz. Még szerencse, mert akkor a
párja belső világát is kénytelenek lettünk volna görcső alá venni. Ettől megkímélt most a mese. Ugyanis, ki
gondolta volna, hogy a férfi útja egy szegény paraszt család házához vezetett.
Ott lakott egy férj és feleség, akik kertészkedésből és gazdálkodásból éltek. A
grófságnak, ahová tartoztak adót fizettek, terményeik egy részét odaadták, a
másik részéből pedig megéltek. A férfi mindennek kinézett, csak parasztnak nem.
Ezért, mivel azt gondolta a két egyszerű ember, hogy nemes, máris felajánlották
a szolgálatukat neki. Ez a jelenet élesen bemutatja azt a késhegyni és
egészségtelen társadalmi egyensúlyt, amely szinte az egész középkori Európában
jellemző volt. És azokat a rejtett ellenszenveket, amely a különböző társadalmi
osztályokba beleszületett emberek közé éket vert. Főleg, ha netán, szinte mindegy hogy melyik
társadalmi osztályból, egy odatartozó ki akarna lépni. Másképp akarná látni a
világot, mind azok, akikhez tartozik. Azt gondolnánk, ma ez másképp van, pedig
egyáltalán nincs másképp. A felszínen, de a mélyben ugyanazok a társadalmi
beidegződések működnek ma is. Csak rejtettebben.
De az idegen férfi még ha nemes is más. Nem várja el, hogy
származása előnyt jelentsen neki. Saját magát fejleszti, magában bízik
elsősorban. De azt is lássa, hogy a két emberben, nemcsak az dolgozik, hogy a
nemesnek kijár a paraszttól a tisztelet, hanem van bennük valódi ember szeretet
is. Ezért rejtetten, hogy rádöbbentse őket értékeikre, egy valódi paraszt
családok által elkészített ebédet kér. Később kiderül, még más oka is volt
ennek a kérésnek. Most akkor álljunk meg
itt, maradjunk annál a képnél, hogy az idegen férfi, a paraszt családnál fog
ebédelni. Innen fogjuk folytatni. És meglátjuk milyen érdekes fordulatokat vesz
a mese.
(folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése