1. Sárga levelek
közt, már megtaláltalak,
arcod mint a hold.
2. Hideg szél süvít,
füstölgő kémény láttán
farkas felordít.
3. Felszántott földben
esőcsepp, nap mosolyát
vissza veri, csend.
4. Csendesen csepeg,
szimfónia ez bizony,
és feltámadás.
5.Telnek a napok,
megtelt az ősz kosara,
bőség kacsint ránk.
Hűség
Lila szeptember -
Őszikék védelmében
korhadó fatörzs.
Nyomtalan
Avarhalom nő -
Időhaladtán napom
levált falevél.
Készülődés
A gyöngéd fénnyel
fák törzse tisztálkodik.
Ősznek ünnepe -
Őszi üdvözlet
Tengernyi levél
a Fa nagy pecsétjével
cím nélkül küldve -
Balzsam
Dióolajban
sötétarany elixir.
Lényem beissza .
Az ég felé
Szilvakék lélek -
Éretten lemerülni
a tisztulásba .
Szimfónia
A szél hangszerel .
Kórusban állnak a fák,
csigacsend moccan -
,,Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige. (János 1,1).Úgyebár az Ige , az cselekvést, történést kifejező szó. Ez volt az Istennél, sőt Isten volt az Ige . Másképpen ez a Mozdulatlan Mozgató. A Zen Buddhizmusban pedig a Nem cselekvő cselekvés . Egy rövid történettel tenném érthetővé, mit is jelent ez a mindennapokban . Ez a valódi misztika
A mester egyik tanítványa almát szedett. Megfigyelte hogy a reggeli felkelő Nap megpirosította a fák tetején az összes almát Volt amelyiket teljesen, volt melyet félig , és volt olyan is amelyiket csak egy keveset, pírt festett rá . Mikor ezt elmondta a mesternek az így szólt nevetve ;
- Most e példán keresztül jobban megérthetitek mi is a Zenben a Nemcselekvő cselekvés. Az alma mi vagyunk. Akarattal sosem tudunk megpirosodni. De ha az énünket elhagyjuk, és hagyjuk a Napot hogy végezze a dolgát, vagyis cselekedjen, akkor megpirosodunk. Akkor megmarad a cselekedet, de nincs alanya, nincs ,, Én,, aki cselekedjen , és így a nagy Én aki az Isten lesz a cselekvő bennem .
Ez az áramlás is.
A mester egyik tanítványa elmesélte a következő történetet a
mesternek . Vele történt meg.
A felesége fölött aludt, egy fából készült emeletes ágyban.
A telefont a párnája alá szokta betenni. Reggel amikor megébredt,nyúlt is
utána, nézze meg hány az óra. De leverte pont a felesége fejére. Aki arra
ébredt fel. Akkor nem szólt semmit , de három óra múlva, amikor kérdezett
valamit a feleségétől, ezt a választ kapta;
- Ne kérdezz ma tőlem semmit, mert a telefonod amikor
fejbeütött minden gondolatot kiütött a fejemből.
Ezt hallva a mester nevetve így szólt;
- Remélem most akkor megértitek miért használ a zen mester botot, és üt egyet néha - néha a meditálók fejére.
Mikor leszáll az este csendben,
szinte észre sem veszed.
Lassan körülvesz a sötétség,
te kedvesed keresed.
Megfogod selymes puha kezét,
mintha csillag lenne az.
Szíved dobban egy óriásit,
Isten pedig felkacag.
Mikor leszáll az este csendesen,
Teremtés hajnala ez.
Férfi és Nő, képmása neki,
rajtuk keresztűl Ő szeret.
Ez alkalommal az irodami kör meghívottja Dimény András brasssói képzőművész, aki Utazás a művészetekben címmel tartott előadást.
