Müller Katalin: Reménység temploma
Az alábbi versel pályáztam a Lirart irodalmi pályázatán, a fenti kép mellé.
Erdő mélyén, ott ahol a szél lakik.
Van egy tisztás, fehér fénye megvakít.
Egyszer egy nap, út nyílik a fényen át,
láthatod a reménységnek templomát.
Ember ide alig jut el egyedül,
tisztás szélén ül a csend és hegedül.
Muzsikája gyógyítja a világot
Indulj útnak te is, hogyha kívánod.
Erdő mélyén, ott ahol a szél lakik.
Van egy tisztás, fehér fénye megvakít.
Egyedül a csendkapun jutsz rajta át,
láthatod a reménységnek templomát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése