2014. július 21., hétfő

Ruszka Zsolt: A reménység temploma


                   Müller Katalin: Reménység temploma

Az alábbi versel pályáztam a Lirart irodalmi pályázatán, a fenti kép mellé.

Erdő mélyén, ott ahol a szél lakik. 
Van egy tisztás, fehér fénye megvakít.
Egyszer egy nap, út nyílik a fényen át,
láthatod a reménységnek templomát.

Ember ide alig jut el egyedül,
tisztás szélén ül a csend és hegedül.
Muzsikája gyógyítja a világot
Indulj útnak te is, hogyha kívánod.

Erdő mélyén, ott ahol a szél lakik.
Van egy tisztás, fehér fénye megvakít.
Egyedül a  csendkapun  jutsz rajta  át,
láthatod a reménységnek templomát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése