Borbáth Sándor: Fohász

Isten áld meg csak azért is a magyart !

Elvégeztetett uram
még suttognak de majd csend lesz ...

Milyen langyos teán nevelkedett nép,
milyen agyafúrt ... jaj már nem !!!
Feladta a harcot, még itt ott a parázs,
mint gaz veri fel a temetőt
és sárba tiporják a szép nevünk .

Jobb lett volna háromszor
átereszteni a törököt,
helyette megkaptuk a déli harangszót.
A történelmünkre büszkék
de a jelenünk ... még NE mondj le rólunk.

Isten áld meg csak azért is a magyart
harci kedvvel! Nyújts feléje védő kart
ha küzd, ha még küzdeni mer .

Decemberi találkozó

Zárug László: Advent Lángjai

                                 foto:Steigerwald Tibor:Reményláng

Kis fenyőkoszorú, a közepén négy gyertya,

friss erdei illatban, izzó gyertyalángok,

a gyertyák közös léte, mint egy homokóra,

közösek a hetek és közösek az álmok.

Várják a hétvégét, dalol a vasárnap,

övék a lángolás, övék a főszerep.

Szívük melegével, vad vággyal lobognak,

Advent vasárnapján lelkükből szeretnek.

Elindul a kis láng, hogy bejárja a földet,

és sok hasonló lángnak a fénye kiárad.

Emlékeket gyújtani annak aki feled,

reményt sugározni a rideg, zord világnak.

Mert örömhírt közölni a legnemesebbet,

megváltás fényében, megváltottnak lenni,

Újszülöttet köszöntünk a legszentebbet,

gyertyáknak kis lángja segít befogadni.

Első héten csak egy ég,egymagában hirdet,

a másodikban izzó társa bátorítja.

A harmadik vasárnap, három gyertya éghet,

s a negyediket végre, három láng szólítja.

A lángocskák sajnos nem égnek örökké,

Advent Szent ünnepe, gyorsan tova illan.

A szeretet angyala már az álmoké,

s a koszorú haldoklik csapzottá váltan.

Demeter Mária: Haikuk

Akvarell

A láthatatlan
arcot rajzol lelkemnek.
Én nem láthatom.

Álmatlanul

Függöny-dagály jön.
Tengeréjben vergődik
a hajótörött.

Úton

Csillagok csendje
fészkel vonatablakban:
állomás az út.

Az utcán

Galamb csipeget,
harangszó pottyan a fák
alá súlytalan.

A részeg

Áll a kapuban,
míg eldől az egyenes:
maga elé ül.

Ősz

Falevél szélén
harmatcsepp egyensúlyoz:
lehull a levél.

Lombhullás

Magosan az ég
köröz,hogy lecsapjon a
fákra,mint nyájra.

Éhes hold

Hold csőre kopog.
Ablakra tapad a szem.
Könnycsepp a foglya

Ruszka Zsolt: Egyperces Karácsonyról

   A földön közeledett 2o14 karácsonya, de ebből a mennyben semmit sem vettek észre. Jézusnak eszébe jutott, hiszen ez a nap a születésnapja. Elment hát az Atyjához, és szülinapi ajándékként arra kérte, engedje le a földre, hogy nézze meg, hogyan ünneplik az emberek a karácsonyt. Az Atya nem nagyon akarta, de mivel ismerte fiát, tudta róla, hogy egy lázadó, ezért beleegyezett. Jézus pedig elindult világot látni.....

De a világ nagy, ahány nép, szinte annyi karácsonyi szokás, s még nem is beszéltünk azokról, akik sosem hallottak Jézusról. Mit nézzen meg? Hová menjen? Ez volt most a legnagyobb dilemmája. Úgy döntött, a Nyugat és Kelet közé eső térségbe látogat. Így érkezett Székelyföldre, természetesen álruhában. Már messziről érezte a töltött káposzta illatát. Lopva benézett a családok ablakán, sütő, főző, takarító asszonyokat látott, segédkező férfiakat és játszó gyerekeket. A családok zöme éppen templomba készült. Jézus koldusnak volt öltözve, egy hetes izzadságszagú inget viselt, szakállában egy sereg tetű vert tanyát. Lyukas kabátjának zsebje nem volt, a keze így majdnem megfagyott. Aki csak elment mellette, megvetően nézett rá. Szinte mindenki kerülte. A vadonatúj luxuskocsikból is gúnyos pillantások áradtak feléje. Lám, ide is elért Nyugatról a vásárlási láz. Minden templomban annyian voltak, be sem fértek az ajtón. Ennyi Istent szerető ember lenne errefelé? De Jézus ebből a bőrén semmit sem érzett. Pedig tudta, hisz ő mondta: "ez a nemzedék a szájával tisztel engem, de szívük távol van tőlem". Fájt ez neki, megint átélte a vérrel verejtékezés éjszakáját. Megint egyedül hagyták, mint akkor. Nem értették meg, Isten nem az ajándékaidat akarja, hanem téged. Te add oda magad neki égőáldozatként, és ő is odaadja magát neked. De mivel őt nem látod, ezért az odaadásod csak embereknek szólhat.

"Aki első akar lenni, legyen az utolsó, emberek szolgája!"

Szívében újra keresztre feszítve indult volna Jézus hazafelé, amikor az egyik bokor alól egy csöves mászott elé. Remegő kézzel elővette az utolsó cigijét és rágyújtott. Meglátta Jézust, nézte, csak nézte, majd odaadta a cigit, mondván: - Húzz egy slukkot, hiszen hideg van.

Jézus szíve egyből begyógyult.

                                                                                                                 Szerkesztette: Szente Caba János