foto:Steigerwald Tibor:Reményláng
Kis fenyőkoszorú, a közepén négy gyertya,
friss erdei illatban, izzó gyertyalángok,
a gyertyák közös léte, mint egy homokóra,
közösek a hetek és közösek az álmok.
Várják a hétvégét, dalol a vasárnap,
övék a lángolás, övék a főszerep.
Szívük melegével, vad vággyal lobognak,
Advent vasárnapján lelkükből szeretnek.
Elindul a kis láng, hogy bejárja a földet,
és sok hasonló lángnak a fénye kiárad.
Emlékeket gyújtani annak aki feled,
reményt sugározni a rideg, zord világnak.
Mert örömhírt közölni a legnemesebbet,
megváltás fényében, megváltottnak lenni,
Újszülöttet köszöntünk a legszentebbet,
gyertyáknak kis lángja segít befogadni.
Első héten csak egy ég,egymagában hirdet,
a másodikban izzó társa bátorítja.
A harmadik vasárnap, három gyertya éghet,
s a negyediket végre, három láng szólítja.
A lángocskák sajnos nem égnek örökké,
Advent Szent ünnepe, gyorsan tova illan.
A szeretet angyala már az álmoké,
s a koszorú haldoklik csapzottá váltan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése