Zárug László könyvbemutató

Borbáth Sándor: Imakönyv

Forró tenyerét 

hátamon,  

érintését illatod  

bújócskát játszik  

becéző végítélet,  
benned rejlek  

mint fohász, 

egy összecsukott  

imakönyvben.

                                                       Fotó: Steigerwald Tibor

Borbáth Sándor: Amikor, ahogy

Ahogy a harcod feladod
amikor magára hagyod,
amikor bőrébe írod
ahogy a fülébe súgod.

Ahogy a percek, ahogy a falak,
a minden napi jutalomfalat
ahogy az ujjad, ahogy a kezed
a jel, az él, az emlékezet.

A tudat, ahogy értelmet kutat
ahogy mindent hátra, a kiutat
a könnyeket,a karcokat
a megálmodott  arcokat...

Ahogy benned az életet,
magamban az éveket -
vissza s előre terelem

álmod álmomba szerelem.

Ana Blandiana: Szótagok

Hangomhoz,akár egy szarvas,
néha-néha imádkoznék,
de követné őt,mint az árnyék
egy vak egyszarvu,rőt,hatalmas...

Csodálkozom,lelkem mélyén
császár,istenek születnek,
egy titkos nyelven beszélgetnek,
mit por lepett be egy kor végén.

Szótagok szorítják mellkasom
vadul s még meg  se kérdeznének,
csodásak,de kíméletlenek -
döbbenet nélkül várom sorom,

s számolom,hogy csöpög,hűvös még
mint messzi csillagok porában,
a számnak suta mosolyában
az örökéletem s a vég.

Fordította: Józsa Attila

Ana Blandiana: Hópelyhek pásztora

Hópelyhek pásztora szeretnék lenni,
népes, fehér nyájak védője és őre,
bodros felhőkbe vinném őket inni
s még tisztábban csapnám ki a legelőre.

Csilingelő éjszakákon gondolnék a mára:
a világ magányában sírók kiáltanak,
a felhőkre száll szavuk, mint templomok falára,
míg életem múlik s a nyájak alszanak.

A nyarat várnám, hogy majd feláldozná
a sok bárányt, melyet a föld szomja hív,
s a közös, szent vándorlás talán el is hozná
némán, mire vágyik rég óta a szív.

Fordította: Józsa Attila

Ruszka Zsolt: Egyperces egy megvilágosodásról

Öt éve csak veszekedtek. Sokszor azt sem tudták miért. Persze, ürügyeket kerestek, ráfogták a pénzre, az italozásra, a barátokra, a hülye szappanoperákra. És furcsa módon, az egymás mellett maradásra is előkerültek az ürügyek. Mi lesz a gyerekekkel? Ki hová fog menni? Mert egy pert egyikük sem akart. Szerencsére. Ismerték a szűk családi és baráti körükben az ilyent. Megcsemeltek ettől egy életre. De egy nap úgy érezték, betelt a pohár. A kialakult helyzeten változtatni kell. Bármennyire is fáj. Ezért egy vasárnap reggel korán felkeltek, azt mondták a gyerekeknek, mennek bevásárolni, majd elindultak, még ők sem tudták hová. Céltalanul sétáltak egymás mellett. Betévedtek a közeli parkba. Leültek egy padra, de a csendet, ami körülvette őket, nem tudták megtörni. Hallgattak. Szégyelték magukat mind a ketten a kialakult helyzetért. Ekkor a fejük fölött a közeli villanyoszlopra felszerelt hangszóróból felcsendült egy zeneszám. Az ABBA együttes énekelte a címe A győztes mindent visz.(The Winner Takes It All) Hallgatták, és egyszer csak csoda történt mind a két emberben. Belülről felismerték ennek a számnak az üzenetét. Az emberi kapcsolatokban, főleg egy nő és egy férfi közti kapcsolatban, ha szakítás történik, nincs nyertes. Mind a ketten vesztesek, ha elismerik, ha nem. Most döbbentek rá, az ego az ami egymás felé, és egymás alá dobja az embert. Akkor vagy nyertes, ha meg tudsz bocsátani magadnak, a másiknak, és újra tudod kezdeni. Nem egyszer, százszor.
Véget ért a szám. De már nem voltak a padon. Sietős léptekkel, kéz a kézben mentek otthonuk felé. És szívükben tudták, életükben először nyertek. Egyik egy férfit, másik egy nőt. A gyerekekről nem is beszélve.....