Hangomhoz,akár egy szarvas,
néha-néha imádkoznék,
de követné őt,mint az árnyék
egy vak egyszarvu,rőt,hatalmas...
Csodálkozom,lelkem mélyén
császár,istenek születnek,
egy titkos nyelven beszélgetnek,
mit por lepett be egy kor végén.
Szótagok szorítják mellkasom
vadul s még meg se kérdeznének,
csodásak,de kíméletlenek -
döbbenet nélkül várom sorom,
s számolom,hogy csöpög,hűvös még
mint messzi csillagok porában,
a számnak suta mosolyában
az örökéletem s a vég.
Fordította: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése