Jelenlegi történelmünk paradoxonai közé tartozik, hogy nagyobb épületeink vannak, de szűkebb a lelkünk...több sávos autópályákat építettünk, de az agyunk zsugorodik. Többet költünk, de kevesebb vagyonunk van, többet vásárolunk, de kevesebbet örülünk. Nagyobb házaink vannak, de kisebb családjaink, több eszközünk van, de jóval kevesebb időnk, több beosztásunk van, de kevesebb eszünk, több ismeretre teszünk szert, de kevesebb a mérlegelő képességünk. Több a szakemberünk, mégis
sokkal több a problémánk, fejlettebb az orvostudományunk, de egészségünk egyre silányabb.
Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl könnyelműen költekezünk, túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túl könnyen idegesedünk fel, túl későn fekszünk le, túl fáradtan ébredünk fel, túl keveset olvasunk, túl sokat nézzük a televíziót, és túl ritkán imádkozunk.
Sokszorosítottuk a vagyonunkat, de lecsökkentettük értékeinket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, s túl gyakran gyűlölünk. Megtanultuk a létfenntartási küzdelem szabályait, de nem azt, hogyan éljük le az életünket. Csak halmoztuk az éveket,de nem gazdagítottuk az életünket. Eljutottunk a Holdra és vissza, de problémákba ütközünk, ha át kell mennünk az úton egy szomszédot megismerni.
Meghódítottuk a világűrt,de nem a belső világunkat is. Nagyobb dolgokat cselekedtünk, de nem jobbakat. Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet. Meghódítottuk az atomot, de nem győztük le tulajdon előítéleteinket. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk.
Többet tervezünk,de kevesebbet valósítunk meg. Megtanultunk sietni, de várni még nem tudunk.
Több számítógépet gyártottunk, hogy több információt birtokolhassunk, hogy több fénymásolatot
készíthessen, mint valaha, de egyre kevesebbet kommunikálunk egymással.
Ez a gyors étkezdék és a lassú emésztés ideje, a nagy embereké és a sötét jellemeké. A gyors hasznok s a felületes kapcsolatok ideje ez. Ez az az idő, amikor két jövedelmünk van, de több válá-
sunk is, szebb házaink, de földig rombolt otthonaink. Ez az az idő, amikor részünk van rövid és gyors
kirándulásokban, egyszeri használatú pelenkákban, két banit érő erkölcsiségben, egy éjszakás kalan-
dokban, túl elhízott testekben, s tablettákban, melyek minden érzést s illúziót megismertetnek velünk
az örömtől a megnyugvásig és a halálig. Olyan időket élünk, amikor túl sok a kirakat, de semmi sincs benne, olyan időket,amikor a technika el tudja juttatni hozzád ezt a levelet, s te eldöntheted, hogy
osztod ezt a véleményt, vagy kitörlöd ezt az üzenetet.
Jusson eszedbe, hogy minőségi időt töltsél szeretteiddel, mert nem lesznek melletted a végtelenségig. Jusson eszedbe, hogy szólj egy jó szót a gyermeknek, aki felnéz rád, mert nemsokára felnő s elmegy mellőled. Jusson eszedbe, hogy öleld meg szeretettel a melletted állót, mert ez az egyetlen kincs, amit szívedből adhatsz és nem kerül semmibe.
Jusson eszedbe,hogy kimondjad SZERETLEK társadnak és családtagjaidnak, de főleg szívedből mondjad ezt. Egy csók és egy ölelés enyhíti a fájdalmat is, ha őszinte. Jusson eszedbe, hogy kézen fogjad mindazokat akiket szeretsz, s becsüld meg azt a pillanatot, mert egy napon az a személy már nem lesz melletted. Csinálj időt magadnak szeretni, jusson időd beszélni s megosztani értékes gondolataidat másokkal.
A földön élő összes barátomnak: megköszönni szeretném, hogy léteztek.
Fordítás: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése