- Szóval,egy interjút akarsz venni tőlem...- mondotta a Jóisten.
- Ha van időd rá...- válaszoltam. A Jóisten mosolygott.
- Az én időm a végtelenség...Milyen kérdéseket szeretnél feltenni?
- Az emberek viselkedésében mi lep meg a legjobban?
A Jóisten így válaszolt:
- Az, hogy hamar megunják a gyermekkort, sietnek felnőni...aztán újra gyermekek szeretnének lenni...
- Hogy eltékozolják az egészségüket, hogy pénzt szerezhessenek...aztán a pénzüket
veszítik el, hogy visszakaphassák egészségüket...
- Az a tény, hogy félelemmel gondolnak a jövőre, s megfeledkeznek a jelenről, így nem élik meg igazából egyiket sem...
- Hogy úgy élnek, mintha sohasem halnának meg, s meghalnak, mintha sohasem léteztek volna.
A Jóisten megfogta a kezemet s hallgattunk egy darabig. Aztán megkérdeztem:
- Mint legfelsőbb Atya, milyen életleckét szeretnéd, ha megtanulnának gyermekeid?
- Tanulják meg azt,hogy néhány másodpercbe kerül mély sebeket vágni azok szívébe, akiket szeretünk...és hogy évekbe telik,míg ezek a sebek begyógyulnak.
- Tanulják meg azt, hogy nem az a gazdag ember, akinek a legtöbb vagyona van, hanem az,akinek a
legkevesebbre van szüksége...
- Hogy tanulják meg azt, léteznek emberek, akik szeretik őket, de egyszerűen nem tudják kimutatni érzelmeiket.
- Tanulják meg azt, hogy két ember nézheti ugyanazt a dolgot és másképpen láthatja...
- Tanulják meg azt, hogy nem elég másoknak megbocsájtani, meg kell tudnunk bocsájtani saját magunknak is.
- Köszönöm a rám szentelt időt...- mondtam alázatosan. – Volna még valami, amit szeretnél, ha az emberek tudnának?
- Csak azt, hogy én itt vagyok, mindörökké.Fordítás: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése