Más Annám nincsen,
magam falazom be,
de véget vetni ennek, ha nincs tovább,ki mer,
mikor nem omlik le magától a fal
bár taszítja egy hatalmas,
alvajáró buldózer,
mely nyomul előre a rémálomban.
S falat húzok ismét,
mintha hullámot emelnék,
és másnap újból,
harmadnap újból,
negyednap újból,
egy kolostort, mely folyékony, ragad,
s arra ítélték: a parton összedőljön -
s falat húzok ismét,
ó, mennyi mész
és tégla megmarad,
de nincs megállás,
jön egy látomás,
halvány,örökmozgó,
mit betemet az álom:
más Annám nincsen,
sőt magammal titokban
csak egyre ritkábban
találkozom.
Fordítás: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése