Ana Blandiana: Mint hullámok

Mint szokványos hullámok, mik hozzácsapódnak
egyazon helyhez, s visszatérnek ismét,
a régi gyilkosságok folytatódnak,
a közös pokolban egyre gyűl a szemét,

s bár lassult a ritmus azóta még,
unott a hóhér s cinkos az áldozat,
ugyanaz a megszokott, kegyetlen játék,
mely a világ  matricáiban ottmaradt,

s őrülten működik, teljes erővel,
a hatalom motorját hajtani igénye,
mint vér, mely csillagokat táplál hővel,
s kialszik benne birodalmak fénye,

s a részletek majd újból folytatódnak,
csak áldozatokban lesz majd ellentét,
mint szokványos hullámok, mik hozzá csapódnak
egyazon helyhez s visszatérnek ismét.


Fordítás: Józsa Attila