Parnasszus kirándulás - Cófalva

Nichita Stănescu: Letűnt korok romantikusai

Miért is nem tudnálak rémülten meglesni,

karod, míg alszol bájosan

és szétárasztod mézillatodat

lezárt szemekkel, hatalmasan ?

Miért ne hinném, jönnek istenek

s illatfelhőt lovagolnak mára,

hogy árnyékukat rávetítsék

a bokád hajlatára ?

Miért ne hinném, hogy valódi vagy

s levegőt veszel hullámokból,

téged lát mindössze unikornis szemem

mely kiáll homlokomból.

fordítás: Józsa  Attila

Nichita Stănescu: A számozás

 A számozás kettővel kezdődik.

 Az egyes szám nem számolható.

 Esik, Uram és sárba süllyesztődik

 lelkem szántóföldje, mely puha, mint a hó.

 A számozás kettővel kezdődik.

 Az egy nem létezik, kitörlődött végleg.

 Föld, mely vízbe, sárba süllyesztődik

 s szomorú szavak határozzák meg.

 A számozás kettővel kezdődik,

 de itt a vég és mint egy őrült hajt...

 Eső hull a végtelenre. Sárba süllyesztődik,

 vagy sártenger lesz a végtelenből majd.

  fordítás: Józsa  Attila 

Nichita Stănescu: A költőnek, akár a katonának

A költőnek, akár a katonának
nincsen magánélete.
Magánélete mindössze
por és hamu.

Ő felemeli látómezejének fogóival
a hangya érzelmeit
s közel vonja szeméhez mindaddig,
amíg teljesen bele nem olvad.

Ő ráhelyezi fülét az éhes kutya hasára
s orrával megszagolja nyitott állkapcsát,
amíg az orra belesimúl egészen
a kutya állkapcsába.

Kibírhatatlan kánikulában
ő madarak szárnyával vesz lendületet
s meg is ijeszti őket, hogy repülni kényszerítse.

Ne higyjetek a költőnek, amikor sír.
Az ő könnye sohasem sajátja.
Kipréselte a dolgok összes könnyét.
A dolgok könnyével történik sírása.

A költő olya, mint az idő,
gyorsabb, vagy lassúbb,
hazug vagy igazmondó.

Tartózkodjatok neki mondani valamit.

Főleg egy igaz dolgot ne mondjatok soha.
De leginkább ne beszéljetek arról, mit éreztek.

Rögtön azt fogja mondani, hogy tőle származik,
s olyan hangnemben mondja majd,
hogy végül ti is azt mondjátok,
tényleg ő mondta.

De elsősorban, esdve kérlek,
ne érintsétek meg a költőt!
Ne, soha ne érintsétek meg a költőt!

Csak abban az esetben, ha kezetek
vékony, mint a holdsugár,
igazából csak akkor tudna
rajta áthaladni.

Másképpen áthatolhatatlan.
Ujjaitok rajta maradnának,
s szintén ő lesz az, aki dicsekedni fog,
hogy több ujja van, mint nektek.
S ti rá lesztek kényszerülve, hogy bólogassatok,
s elismerjétek: neki tényleg több van.

 De jobb lesz az, higgyjétek el nekem,
 a legeslegjobb lesz, ha sohasem
érintitek meg a költőt.

 ...S nem is érdemli meg, hogy megérintsétek...
 A költőnek, akár a katonának,
nincsen magánélete.

Fordítás: Józsa Attila