Miért is nem tudnálak rémülten meglesni,
karod, míg alszol bájosan
és szétárasztod mézillatodat
lezárt szemekkel, hatalmasan ?
Miért ne hinném, jönnek istenek
s illatfelhőt lovagolnak mára,
hogy árnyékukat rávetítsék
a bokád hajlatára ?
Miért ne hinném, hogy valódi vagy
s levegőt veszel hullámokból,
téged lát mindössze unikornis szemem
mely kiáll homlokomból.
fordítás: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése