2015. november 20., péntek

Para Olga: Beszéd


Csak a szeretet van. Csak  a Rózsa:
Nem „ha”,nem „már”.-Föltétlen. Bonthatatlan.

 (Fodor Ákos – Gyöngy )

   - Elvégre már tudok írni Mamival 9 hónaposan! Jól megy ugye, Mami?  Együtt írunk. Mit írunk, azt, hogy határtalanul örülsz, hogy én is vagyok? Az ilyen nagy öröm, hogy én is vagyok végre, a legkisebb unokád,  a negyedik, a Picuri Csillagod, ahogy mondod?

   - Jaj, nem ennivaló, Kincsem, amivel írunk az toll, nem lúd, sem nem pix, hanem szépen magyarul, Kincsem,mai modern golyóstoll. „Csillag”-kérded- Hát persze! Minél több ilyen pinduri Csillagunk van, annál gazdagabbak vagyunk, nem pénzzel mérik az igazi gazdagságot.

- De neked az égen is  van Csillagod Mami, ugye?

- Igen, igen, de most erről mélyen hallgatni, mert most csak örülni akarunk, felfedezni újra együtt a világot. Lásd, ez levél, levelecske, rajta a pici erecske, ez rózsa, és a bimbó ez picit hervatag, ez mami,  anya az a gyönyörű piros rózsa, és te, a legkisebb pici bimbó, bimbócska, ni, itt egy picuri hangya, lásd, hogy rohangál, míg él,  mi is hangyák vagyunk, rohangálunk át az Életen, s az igazi munkánk sem mindig végezzük hangyaszorgalommal, bizony, bizony…

De Mami, ne tereld el a szót,  tudni akarom,  ha neked az égen,  ott is van már egy Csillagod, melyik az, Mami?  És én itt a földön szintén csillag?

- Igen, a gyermek mindig Csillagnak, Császárnak születik , és azzá kellene válnia, legalább a szűk családját éltető Fénynek.

- Én császár is, Mami?

- Persze, Kincsem, számomra mindenképpen, és én a te rabszolgád vagyok. Édes Teher, a legédesebb, amelyet egy nagymama még elbír, és amiből új erőt merít, hogy még éljen, ápohasson (ne az eget kémlelje állandóan  a nagybácsidat fürkészve ott Fenn a csillagok közt…), és sok ilyen kicsi csillag legyen a drága szülőföldünkön, és a szülőföldön szolgáló Csillagok fényétől legyen világosság  a földön és a szemekben, ilyen őszinte és mindenre rácsodálkozó tiszta tekintet.


Para Olga: A Csillag és a Lant

Te vagy a Csillag,
én vagyok a Hang,
utánad sírok
a Földön alant.

Te vagy a Csillag,
Én, a fájó Lant…


                                                            ( 2011. márc. 12. )




Para Olga: Teljes Napfogyatkozás


Para Olga: Elmúlás

zsong zizzen rezzen
halkan hulló levélben
alszik a Minden


                                                  ( Sepsiszentgyörgy, 2015.szept. 10.)


2015. november 10., kedd

Ruszka Zsolt: Örök utazás

Nemlét tavában
lehorgonyzott a létnek
fényvitorlása.


                                                                   fotó - Steigerwald Tibor: Csillagpor


2015. november 6., péntek

Steigerwald Tibor: Meglepetés

elcsendesedve,
mélységekben haladva
önmagadra lelsz





Ruszka Zsolt: Gesztus

Holdnak nyakába
őszi levelekből font
koszorút a Nap.


                                                                  fotó- Steigerwald Tibor: Tiszta November

2015. november 2., hétfő

Nichita Stănescu: Dal

Csak a jelen pillanat képes emlékezni.
Hogy mi volt, lényegében nem lehet tudni.
Utamat a cserélődő halottak közt járom,
Nevük, számuk más lesz, egy, kettő, három…
Csak az létezik, minek léteznie kell.
Csak olyan történés, mely meg se született,
egy faágon csüngenek, mely ki se nőtt még,
csak mint egy kísértet, elszenesedett
Mindössze elfásult testem létezik,
a kőből való utolsó, az öreg,
hallja bánatom a születendő kutyákat,
míg születendő embereket ugatnak meg.
Ó, valójában csak ők fognak létezni!
S mi, kik a pillanatban lakunk hiába,
csak egyéjszakás álmok vagyunk s ezer lábbal
szaladunk a szélrózsa minden irányába.

Fordítás: Józsa Attila