Csak a szeretet van. Csak a Rózsa:
Nem „ha”,nem „már”.-Föltétlen. Bonthatatlan.
(Fodor Ákos – Gyöngy )
- Elvégre már tudok írni Mamival 9 hónaposan! Jól megy ugye, Mami? Együtt írunk. Mit írunk, azt, hogy határtalanul örülsz, hogy én is vagyok? Az ilyen nagy öröm, hogy én is vagyok végre, a legkisebb unokád, a negyedik, a Picuri Csillagod, ahogy mondod?
- Jaj, nem ennivaló, Kincsem, amivel írunk az toll, nem lúd, sem nem pix, hanem szépen magyarul, Kincsem,mai modern golyóstoll. „Csillag”-kérded- Hát persze! Minél több ilyen pinduri Csillagunk van, annál gazdagabbak vagyunk, nem pénzzel mérik az igazi gazdagságot.
- De neked az égen is van Csillagod Mami, ugye?
- Igen, igen, de most erről mélyen hallgatni, mert most csak örülni akarunk, felfedezni újra együtt a világot. Lásd, ez levél, levelecske, rajta a pici erecske, ez rózsa, és a bimbó ez picit hervatag, ez mami, anya az a gyönyörű piros rózsa, és te, a legkisebb pici bimbó, bimbócska, ni, itt egy picuri hangya, lásd, hogy rohangál, míg él, mi is hangyák vagyunk, rohangálunk át az Életen, s az igazi munkánk sem mindig végezzük hangyaszorgalommal, bizony, bizony…
De Mami, ne tereld el a szót, tudni akarom, ha neked az égen, ott is van már egy Csillagod, melyik az, Mami? És én itt a földön szintén csillag?
- Igen, a gyermek mindig Csillagnak, Császárnak születik , és azzá kellene válnia, legalább a szűk családját éltető Fénynek.
- Én császár is, Mami?
- Persze, Kincsem, számomra mindenképpen, és én a te rabszolgád vagyok. Édes Teher, a legédesebb, amelyet egy nagymama még elbír, és amiből új erőt merít, hogy még éljen, ápohasson (ne az eget kémlelje állandóan a nagybácsidat fürkészve ott Fenn a csillagok közt…), és sok ilyen kicsi csillag legyen a drága szülőföldünkön, és a szülőföldön szolgáló Csillagok fényétől legyen világosság a földön és a szemekben, ilyen őszinte és mindenre rácsodálkozó tiszta tekintet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése