Pirkadatkor a sötétség a fénybe hajol
harmat mossa arcomat, majd ott akkor
beteg orvosság, könny mardossa torkomat.
Még utoljára belenézek az éj szemébe,
ó bár csak értenéd szavam.
Játék vagy csupán s én játszom veled
szétkenem könnyeim majd elengedem.
Hajnalban érted nyúlok, éjjel eldoblak
magamba sírok újra élem a pillanatokat.
Emlék koszorú fonja körbe szívem...
...és téged ölel a karom, ma rád emlékezem.
2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése