Hol volt egyszer, hol nem volt, Nevesincs országban,ahol minden a feje tetején állt,volt egyszer egy király, aki olyan bugyuta volt, hogy csodájára jártak az egész környékről. Történt egyszer egy éjszaka, hogy a király iszonyatos fogfájásra ébredt, kegyetlenül jajgatott, hogy a palota minden szobájában hallatszott. Felébredtek a szolgálók, eszeveszetten szaladgáltak, percek alatt olyan lett a palota, mint egy felbolydult hangyaboly, amelyikbe belerúgott valaki. Mindenki a király parancsait leste, jöttek neves orvosok az egész környékről, de a király úgy félt, hogy a foga is vacogott, s hiába ajánlották a tudósok,hogy percek alatt megszabadítják a bajától, a király nem merte egyikre se rábízni magát. Így hát csak nyögött, s nem találta a helyét a palota tróntermében, senki sem tudott segíteni rajta, mert félelme hatalmasra nőtt, mint egy ház.
Egyszer egy vándorlegény érkezett a palotába, aki történetesen szabómester volt. Hamar a fülébe jutott a király bánatának az oka, s az is: annyira bugyuta, hogy nincs párja hét határban. Rögtön kérte a szolgákat, engedjék őt a király elé, mert egyedül ő tudja a bajt orvosolni. Abban a percben teljesítették a kívánságát. A király előtt földig hajolt alázatosan, s elmondta neki, hogy ő olyan foghúzós nadrágot tud készíteni három nap alatt, amelyben a királynak rögtön elmúlik a baja. Abban a pillanatban a szolgák hozták neki a legfinomabb szöveteket s a szabómester elvonult a palota egyik szobájába.
Három nap múlva, ahogy ígérte, tényleg hozta a nadrágot, mindenki csodájára járt, pántja is volt és sok-sok zsebe, úgy talált a királyra, mintha egyenesen ráöntötték volna. Még egy jó hosszú, vékonycérnát kért, annak a végét óvatosan ráhurkolta a fájós fogra, s megkérte a királyt, tarisznyáját tömjék meg aranypénzzel. A király adott neki, hogyne adott volna, hisz a nadrágban a félelme egy szempillantásra elpárolgott, s már egészen jó kedve kerekedett. A szabómester a madzag végét óvatosan hozzá kötötte a szárnyas ajtó kilincséhez, alázatosan megemelte kalapját, s elköszönt. Amikor ment ki a trónteremből, teljes erővel becsapta az ajtót, s azzal uccu neki, vesd el magad, már bottal üthették a nyomát !
Ha a király foghúzós nadrágot nem csináltatott volna, az én mesém is tovább tartott volna...
2O11.II.3-4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése