esik az eső irgalmatlanul,
Isten haragjából egyszer kivetkezik,
valahol mélyen pokol völgyeiben
egy sziklához kikötve áldozati bárány:
a keselyükre váró Júdás szomjazik -
esik az eső, szakad, szakad,
mintha végrehajtana egy ősrégi parancsot,
s míg vergődik benne végsőkig a lélek,
mint egy ítéletet érzi majd a nyelvén
az epébe mártott, ecetes szivacsot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése