Borbáth Sándor: Húsvéti fohász

Hányan ültek itt előttem,
kívülről néztem magam,
minden sejtemben éreztem,
Te vagy a fény, földnek a mag -

lopakodva belém hasít a tavasz,
rügy fakad, feltámadás,
újabb harc, értünk emberekért
megfeszítették, meghalt, és eltemették.

Újabb húsvét, ünneplőbe öltözött életek,
készülj az útra, kövesd Urad, Istened.
Érezlek minden rügyben, virágban, 

velem vagy, mint erő az imában, 

támadj fel, hogy magamra találjak,

ma Uram, a te neved megszenteltessék.